Balaton Félmaraton 2017.11.25.

11.25. szombat 12:30, Siófok, Balaton Félmaraton start. 5 fok, szélcsend, borult idő, de nem esett hál’Istennek az eső, és pillanatokra még napsütést is láttunk :) 1743 egyéni induló, 1005 férfi, 738 nő. 1 óra 46 perc 33 másodperces időt sikerült ma összehozni, ami 43 másodperccel marad el az eddigi legjobb félmaraton időm mögött. Ezzel az idővel a 47. helyen végeztem a nők között, az első 5%-ban. Abszolútban 362. lettem, az első 21%-ban sikerült beérkezni. Ezek voltak a száraz számadatok, és most jöjjön a részletes élményebeszámoló :)
A SPAR Maraton után 3 napig sérülés, egy hétig pedig betegség miatt maradt ki a futás. Bevallom, a buddhista alapgyakorlatok kapcsán is ellazáskodtam egy-egy edzést. Az újrakezdés nem volt könnyű, nem éreztem magam formában. A Balaton Félmaratonig már csak másfél hét maradt, amikor megtaláltam az edzőmet. Igaz, valójában a 2018-as 3 egymást követő ultrára való felkészülés miatt kerestem meg, de ő azonnal munkához látott, és már a Balaton Félmaratonra adott edzéstervet. Másnap már az ő iránymutatása alapján folytattam a felkészülést. Soha nem készültem még versenyre ilyen intenzíven, nem mertem, féltem, hogy túlhajtom magam. De bíztam az edzőm több évtizedes tapasztalatában, úgyhogy legjobb képességeim szerint igyekeztem megvalósítani az edzéstervet. Jó sok sprint és tempófutás volt benne, szinte minden nap, és a verseny előtt 2 nappal lett vége, 1 nap pihenőnapot hagyva a versenyig. A pihenőnap előestéjén kaptam masszázst és másnap voltam usziban is, jógáztam, hogy összerakjam fájó porcikáimat a versenyre a felkészülés lezárulásával. Ez egész jól sikerült. Tehát lehet zúzósabban is készülni versenyre, mint eddig tettem :) Persze fogalmam sem volt, hogy ez mire lesz elég. Szurkoltam, hogy az időjárás kegyes legyen hozzánk. 14 fokot ígértek Siófokra. Az egyes előrejelző oldalak vitatkoztak azon, hogy kisüt-e a nap, lesz-e eső vagy viharos szél avagy nem.
Tudjátok, hogy ez év tavasza, pontosan a 2017-es BSZM óta mindig zenével és ivós zsákkal futok, nem csak ultrákon, hanem maratonokon, sőt még félmaratonokon is. Az edzőm kijelentette, hogy versenyen nincs zene, és minek lassítanám magam azzal, hogy ivós zsákot cipelek magammal, mikor a BSI versenyein 3-4 km-enként terülj-terülj asztalkám van, főként, ha a férjem segítőként van jelen, és ellát zselékkel, zsepikkel, és mindennel, ami kell. Extra könnyű futós öv engedélyezett, benne max. egy zselé és egy papírzsepi. Innivalót minek vinnék, frissítsek a frissítő pontokon. Ja, és sortban és pólóban fussak, a túlöltözés is jelentősen veszélyezteti a teljesítményt. Kesztyűt vehetek fel, hogy meg ne fagyjak azért.
Huh, hát kicsit izgultam mindezek miatt. A legeslegelső versenyemen, a 2015-ös FótiFuti terep félmaratonon futottam utoljára saját izo ital nélkül. Ott még csak teljesítésre játszottam :) Minden frissítő ponton megálltam beszélgetni az emberekkel, kényelmesen eszegettem-iszogattam, majd továbbkocogtam :) Az első, 2016-os BSZM felkészülés óta ahhoz szoktattam magam, hogy mindig van nálam innivaló, és kilométerenként kortyolok. A dehidratáció még így is folyamatos mumus volt. Most pedig majd 3-5 km-enként ihatok csak, futtában, hogy ne lassítson. Csak 5 frissítő pont lesz. Ha a félmaratonon szokásos minimális 1 liter folyadék bevitellel számolok csak, akkor is minden állomáson 2 dl folyadékot meg kellene innom. 1 pohárban 1-1.5 dl folyadékot adnak, hogy futás közben ne borítsd magadra, ezért nincs tele a pohár. Azaz minden frissítőponton 2 pohárral is meg kellene próbálni innom. Elég esélytelennek tűnt :-/ Úgy hogy az előhidratációban bíztam: a verseny előtti nap sok-sok frissen facsart narancslé, víz, tea, gyümölcs és leves. A verseny napján reggel fél liter víz még a zabkása előtt, majd 2.5 dl narancslé, és még 2.5 dl víz a verseny előtt.
A másik para az öltözet volt. A beígért 14 fok elmaradt... 5 fokban startoltunk el!! A start előtt még ráSMS-eztem az edzőmre, hogy „5 fok. Sort póló tutti?” A válasz megerősítő volt: „Kesztyű és sapi lehet, hogy meg ne fagyj.” Hát ok! Bízunk :) Vetkőzünk :) A helyszínre még hosszú téli futós naciban mentem ki, ez volt a rövid sort felett. A top és rövidujjú technikai póló felett pedig a futós melegítőfelsőm. Ezek most mind leugrottak, 10 perccel a rajt előtt, és a vállamra terítettem egy szétbontott nejlon zacsit, ami egész jól működött, nem fáztam a rajtzónában, ahol már a többi futó is melegített egyébként :) Simlis sapit választottam, remélem, nem fagy le a fülem :) Kesztyűm volt még, és tényleg sokat jelentett a hőérzet szempontjából. Csuklópántot is vettem, az végül soknak bizonyult a kesztyű mellett.
Volt még egy extra izgalom. A nagy kavarás közepette, miszerint zenét sem hozhattam, sikerült a kocsink csomagtartójában felejtenem a zene cuccos szütyőben a pulzusmérőmet is. A kocsi elég messze volt a rajtzónától, mert a sok ezer futó nem kevés kocsival tömte meg a környező utcákat, és nekünk már csak messze jutott parkoló, amikor a start előtt egy órával megérkeztünk. A pulzusmérő hiányát 15 perccel a start előtt vettem észre, mikor átverekedve magam a mobil WC során végre megkezdtem volna a verseny előtti 20 perces bemelegítésemet. Nos, bemelegítés felejtős, visszarohantam a páromhoz, és százezer mea culpa közepette szántam-bántam figyelmetlenségemet. A párom egy valódi hős, egy rossz szót sem szólt, odaadta nekem a hátizsákot, hogy majd ebbe rakjam a levetett ruháimat, azt mondta, ha nem érne vissza, csak tegyem be a fa alá, senki sem fogja elvinni, majd elrohant vissza a kocsinkhoz. Hát a hátizsákkal már nem rohangáltam, úgyhogy a bemelegítés 10 perc kocogás helyett csak 5 perc kocogás lett, a sprintek elmaradtak, izületi átmozgatás és nyújtás volt még, de nem sok, mert közben egyfolytában a páromat lestem, hogy visszaér-e, és azon rágódtam, hogy mikor kezdjek el vetkőzni, illetve, hogy tényleg le merjem csak úgy tenni a zsákot a fa alá, benne van a mobilom, a párom papírjai, bankkártyája… Vagy inkább kérjek meg valakit, hogy vigyázzon a zsákra… Közben a speaker egyfolytában beszélt, már csak 10 perc a startig, megnyitották a rajtzónákat, kérték a futókat, foglalják el a helyüket a megfelelő zónában, már csak 8 perc, már csak 6 perc… Lekapdostam magamról a ruhát, begyűrtem a hátizsákba. És ekkor megláttam a páromat. Jesszus, micsoda megkönnyebbülés… Hozta a pulzusmérőt! Végtelenül hálás voltam érte!!! :) Különösen, mert az edzői utasítás szerint az első 10 km-t max. 180-as pulzuson futhattam, és csak a verseny második felében volt engedélyezve a 180 feletti pulzustartomány.
Beverekedtem magam a 2-es rajtzónába, egészen előre. Még sose indultam 2-esből. Ez a verseny mindenben újítás :) Nem kellett soká várni, elindították a versenyt! Mennyivel gyorsabban jutottam el innen a 2-es elejéről a startvonalra! Nem volt percekig totyorászás! Itt futás volt, 4:37-el startoltunk. És milyen könnyedén ment! Wow! Ha ez végig így menne! És a pulzusom még nem érte el a 180-at! Szuper!
No, hát ez nem sokáig tartott sajnos :-/ Már a pálya második emelkedőjén elértem a 180-as pulzust, és belassultam 5:00-re, ami még mindig nem volt rossz. De aztán szépen lassan lett az a pulzus 185 is, ha nem figyeltem. Jól van, hát ez az első 10 km-en tartsuk telibe 180-on a pulzust, nem jött össze... Arra azért figyeltem, hogy az érzés tartható legyen 21 km-en, azaz ne érezzem azt, hogy szétfutom magam, és mindjárt meghalok. 185-nél már teljes jóga légzés be, teljes kilégzés, belazulás, nem ráfeszülés, kicsi lassítás, különösen, ha emelkedő. Valójában ez a pálya nem is annyira sík. Ha megnézitek a diagramot, folyamatosan liftezik le-fel, a pulzus pedig sajna azonnal reagál a minimális emelkedőre vagy lejtőre. Nekem azért nehéz az ilyen hullámzó pályán futni egy adott pulzuson, mert mondjuk felveszek egy ritmust a lejtőn, de jön egy emelkedő, és ha tartom a ritmust, máris elszállt a puzlzusom :-/ Szóval, a verseny második felére engedélyeztem a 185 feletti pulzust, ami egyszer 189-re is felment egy emelkedőn, ez volt az a pont, amin éreztem, hogy ezzel nem tudnék kilométereket futni terminátor üzemmódban, ez belassítana, elsavasítana.
Egész végig nem néztem a nettó időmet. Sokat néztem az órámat, a pulzust, a sebességet, happy voltam, mert elég jó egyenletes tempót sikerült futni, nem fáradtam, nem lassultam, de a nettó időmre direkt nem néztem. Az utolsó 2-3 km-t próbáltam meghúzni, az utolsó 100 métert még egy kicsit, 4:27-el futottam be, 193-as pulzussal. Nagyon reménykedtem, hogy sikerül PB-t futni. Úgy éreztem, jó futás volt, hogy meglesz 1:45-ön belül. Nem lett :-/ Ez csak akkor lett számomra nyilvánvaló, mikor megláttam a célkapun a bruttó időt. Hát, mi tagadás, csalódott voltam. Úgy tűnik, ezzel a sífutós futó technikával tényleg itt van a határ, 1:45-nél. Valószínűleg az egész futótechnikámat/stílusomat át kellene dolgozni a télen az edzőmmel, hogy ennél jobb időt fussak félmaratonon. Lehet, hogy nem éri meg. Lehet, hogy tényleg az ultrafutás felé kell menni, ami nem baj :)
A sort és póló sem volt vészes egyébként. 10 km-nél a csuklópánttól és a kesztyűtől is megszabadultam, odaadtam a páromnak. Mondjuk azt nem mondhatom, hogy melegem volt ? Néha nem tudtam eldönteni, hogy az elsavasodástól olyan merevek a tagjaim vagy a hidegtől :-D De bírható volt. Azért bevallom, nem sok hozzám hasonló őrülttel találkoztam azon a sebességen, ahol én futottam. Tán egy férfit láttam, aki rövidujjú pólóban futott, de hosszú naciban, és egy nőt, aki fordítva, a póló volt hosszú és a naci rövid, és csak kettőt, akik rövid sortban és pólóban futottak, mint én. A párom mondta, hogy viszont így sokkal könnyebb volt kiszúrni a tömegből a találkapontokon :)
Szóval itt a vége, fuss el véle :) Hihetetlen gyorsan lepörgött ez a verseny nekem, mint ha csak 10 perc lett volna az egész, jó futás volt, nem megszakadós :) 16:00-ra már Fóton is voltunk, a hazautat sem éreztem 1.5 órának, mint ha 10 perc alatt otthon teremtünk volna. Fürdés, fehérjeturmix, és irány a lányunk, aki Keszin volt a Gyémántbogár Klubtalálkozón, és nagyon jól érezte magát :) Jó nap volt :) Happy :)
Ja, és ha kíváncsiak vagytok, ki lett az edzőm, azért nem mondom még meg, mert szeretném akkor elárulni, ha már közös eredményt tudunk felmutatni :)



Kövess minket a Facebook-on!